Úgy érzem, hogy mindenki engem bámul. Minden szempár rám szegeződik csak az az egyetlen egy néz az ellenkező irányba. Az az egy, aki eddig mindvégig engem bámult. Aki tekintetébe úsztam és akármikor a szemébe néztem nem csak az ő boldogságát, de az enyémet is megtaláltam benne. Most már hiába látom a szemében a szeretetet. Hiába látom csillogó szemein, hogy hiányoztam és hiába mondja, ha már nem én vagyok az, aki kell neki. Nem tudtam, hogy ilyen nehéz elengedni valakit. Egyáltalán azt sem tudom felfogni, hogy tudok ennyire szeretni.