Vége. End. Fin.
Nem tudom, hogy lehetne még ezt leírni. Semmi sem tart örökké. Ezzel nyugtathatom magamat. Viszont azt reméltem ennél tovább tart. Azt mondta, hogy szeret csak nem szerelmes. Mindent megpróbáltam. Gondolkoztam rajta, hogy vajon hol rontottam el. Azonban nem mindig magamban kéne keresnem a hibát. Én nem adom fel. Nem adhatom fel. Sokkal többet jelent nekem annál, hogy most feladjam és hagyjam menni. Szeretem. Kislány koromban mindig magabiztosan állítottam, hogy nekem nem lesz barátom. Nekem nem kell én nem fogok senkit se szeretni. Azonban 1 évvel ezelőtt megjelent Ő. Egy jóképű magas idegen. Sosem mondtam el neki, hogy már az első hónapban beleszerettem. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy bárkinek odaadom a szívemet 1 hónap után. Sosem szerettem ennyire senkit. Akárhányszor megláttam előtte egy fiút s tetszett azt állítottam egy idő után, hogy szerelmes vagyok. Akkor még nem tudtam, hogy az milyen is pontosan. Most már tudom. A világ legjobb érzése és egyben a legfájdalmasabb is. Mindent megadnék azért, hogy újra engem hívjon kedvesének.

Szeretlek Andris mindennél jobban ! ♥